Lovaink:
A helyi kürölményeket a legjobban a helyi lovak viselik. Nem vattába csomagolt dísztárgyak, drága sporteszközök ők, hanem valódi munkalovak. A mindennapos kemény munka, a szélsőséges időjárás, szerény takarmányozás szívós, erős, megbízható lovakat nevel. Akinek a ló nem csak hobbija, hanem a vagyona, munkaeszköze, a mindennapokban társa, az nem engedheti meg magának hogy szentimentális legyen ha lótenyésztésről van szó. Ahogy egy székely gazda mondta nekünk mikor a lovakra terelődött a szó (valahogy mindig oda jutunk...): Améknek rossz a viselete, az nálam sokáig nem ül!
Lovainkat a helyi fajtából választottuk. Ezek 145-150cm marmagasságú, többnyire jegytelen, pej vagy fekete lovak.
Magukon viselik a hegyi lovak jellegzetességeit: rövid, erős lábak, a marmagassághoz képest nagy övméret, széles, lejtős far, erős szálú szőr, dús sörény és farok. Terepbiztosak, amilyen lendületesen másszák meg a legmeredekebb hegyi utat, ugyanolyan biztonsággal ereszkednek lefelé vagy közelítik meg az emberfejnyi kövek közt elhelyezett fából vájt itatóvályút. Értik mi az az út, türlemesen várnak kikötve a végtelenségig, amíg gazdájuk ügyes bajos dolgait intézi (pl legurítja az üveg Hargitát amivel a bodegában megtisztelték), ha kell szekeret húznak, ha kell nyereg alatt ügetnek-vágtáznak.
Felszerelés:
A 47M és 35LM katonai nyergeket használunk, a lovas zsargon ezeket csak mint bocknyereg ismeri. Nagy felfekvő felületük, rugalmas, csuklókra szerelt talpuk miatt voltaképpen mindenféle lóra illenek. Ilyennel lovat feltörni igazi kihívás, nekünk még nem is sikerült. A bocknyerget könnyű málházni, a nyeregtáskának, esőkabátnak kialakított rögzítési pontok miatt. A nyereg ülőfelülete nagy és jól kialakított, hosszú kengyelben természetes, kényelmes és biztonságos ülést ad. Az egyetlen kritika ami érheti, az ülőfelület keménysége (bár ez ízlés dolga és szükség esetén egy birkabőrrel orvosolható). A nyereg alá négyrét hajtott gyapjú lópokróc kerül, ami nem izzasztja a lovat, széthajtva gyorsan megszárad. Van lehetőség saját nyerget hozni, hiszen a jól megszokott nyereg biztonsága, kényelme sokat számít. Ez persze csak akkor működik, ha a lónak sincs ellenvetése, azaz jól illik rá és biztonságosan rögzíthető (ez többek közt farmatringgal való használhatóságot is jelent).

Kantár: A paraszti használatból a katonai felszerelések közé került kötőfékkantár egyszerűsíti a fel- és lekantározást. Pihenők alkalmával a lovat ki lehet kötni vele, a zabla két mozdulattal levehető, így a ló kényelmesen legelhet, ihat.

Farmatring:Ez eredetileg nem rendszeresített része a katonai nyeregfelszerelésnek, de a körülmények szükségessé teszik. A helyi lovak alkata (nagy has, fedett mar) a nyerget hajlamossá teszi az előrecsúszásra. Meredek lejtőkön, amikből pedig szép számmal van, a csúszás biztosra vehető.